Azért használunk cookie-kat (sütiket) az oldalunkon, hogy javíthassunk a Neked szánt szolgáltatásokon. Ezeket a fájlokat a Te géped tárolja és nem alkalmasak személyek azonosítására. Az oldal böngészésével beleegyezel ezek használatába.
Adatkezelési tájékoztatónkat ITT tudod elolvasni.

 
Termékek Menü

Az olasz tésztafőzés 10+1 aranyszabálya

2019. 01. 09. 12:00:03
Az olasz tésztafőzés 10+1 aranyszabálya


Vannak dolgok, amikre az olaszok nagyon kényesek, az egyik mindenképpen a tészta helyes főzése, de persze még van egy pár.

1. Először is: SOK vizet tegyünk a lábasba. Tényleg sokat. 5-6 liter mindenképpen kell (persze nem egy főre számítva :) ), mert ha spórolunk a vízzel, akkor nem tudjuk kontrollálni a só arányát, hiszen a kevés víz nagyon hamar felforr, utána jelentős mennyiség elpárolog, a só aránya viszont így megduplázódik, ergo=a tészta túl sós lesz.

2. Második fontos lépés az előzőhöz kapcsolódik: a megfelelő mennyiségű vizet viszont alaposan meg kell sózni. Nagy szemű tengeri sóból egy félmaréknyit is bele kell szórni. Ezt úgy tudnám leginkább leírni, hogy gömbölyíted a tenyered és amennyi az aljába belefér. Vigyázat, a magyar asztali sóból ennél kevesebb kell, hiszen azonos térfogatnál a só alakja miatt az asztali só mennyisége jóval nagyobb! Nincs mese, ezt ki kell tapasztalni. A végeredménynek "tengervíz ízűnek" kell lennie. Az édes tésztákhoz is sózzuk a vizet, persze kicsit enyhébb mennyiségben.

3. Még egy pont a sózásról: a vizet a forrás megkezdése UTÁN sózzuk. Egyszerű fizika, a sós víz forráspontja magasabb, később kezd el forrni a sós víz.

4. A tésztát kizárólag lobogó vízbe tesszük bele! Nincs mese, punktum. Ez a legfontosabb része a tésztafőzésnek.

5. Mennyi az annyi? Egy főre 80-100 gramm száraztésztát számoljatok. Gyereknek mehet ennek a 2/3-a vagy a fele. A tárolt tészta már nem finom, ezért mindig csak annyit főzzetek, amennyi el is fog fogyni! A spagettit nehéz lemérni, ezért javaslom, hogy a markotokkal próbáljátok eltalálni, hogy mennyi a ti adagotok.

6. Ne törjétek össze a spagettit! Nem fér a lábosba? Persze, hogy em, de van egy jó módja: fogd mindkét öklödbe a spagettit függőlegesen a forrásban lévő víz felett és enyhén tekerd meg az egyik kezedet jobbra a másikat balra, így ejtsd a lábasba a tésztát. Legyezőszerűen szétterül. Néhány másodperc után a vízben lévő tésztarész elkezd puhulni, így a finoman kilógó részeket is rá tudod venni, hogy fáradjanak bele a jacuzziba.

7. Felejtsétek el az olajat a vízbe! Felesleges! Ahogy bedobtátok a tésztát, keverjétek meg, nem fog összeragadni - feltehetően, ha nem főzitek csirizzé.

8. A következő ökölszabály (ez tényleg az!): a főzési idő! Minden zacskón rajta van. Válasszátok az al dente időt (ez a középső érték szokott lenni, ha egy Olaszországból származó tésztán csak egy érték van, akkor az az al dente), zárjátok le a lángot és addigra már legyen előkészítve a szűrő, ne akkor kezdjétek el keresni a szekrény mélyén! Mondjuk, nem feltétlenül kell hinni a zacskón lévő időnek, ha ismeretlen gyártó termékét válasszuk, 1-2 perccel korábban érdemes megkóstolni. Elég kettévágni, ha még fehér a közepe, akkor még nem jó. A spagettinél egyszerű: vágd falhoz, ha odaragadt, akkor már kész van, ha leesik, akkor még nem :). De vigyázat, mert az al dente és a marhára széfőtt között alig van másfél perc! Ez minden tésztára igaz!
Még egy fontos gondolat az al dente tésztához:
... ha nem kedvelitek, akkor is jobb áttérni rá, mert az így megfőzött tészta sokkal kevésbé emeli meg a vércukorszintet. Erre még akkor is érdemes figyelni, ha nem vagytok cukorbetegek (vagy nem tudtok róla, hogy afelé haladtok - mint sokan manapság).

9. Ha elkészült, akkor villámgyorsan le kell szűrni, aztán irány vissza a lábasba! Csak semmi hideg vízben való átmosás, az isten szerelmére!

10. Jöhet is a fontos következő lépés: nem hagyjuk a tésztát meztelenül. Minden esetben rá kell önteni az előkészített szószt és összekeverni. Azonnal tálaljuk! Nem tárolgatjuk, addigra mindenki legyen szíves az asztalhoz fáradni.

+1 Nem kell minden tésztához sajt! Vannak szószok, amikhez egyáltalán nem illik, mint például a tonhalas tészta. Az olasz tésztákhoz pedig légy szíves felejtsétek el a trappista sajtot, jó? És a másik mumus: nem minden szósz való minden tésztához.

forrás: https://nagybetuselet.cafeblog.hu/

 

Tartalomhoz tartozó címkék: Recept Érdekesség