Azért használunk cookie-kat (sütiket) az oldalunkon, hogy javíthassunk a Neked szánt szolgáltatásokon. Ezeket a fájlokat a Te géped tárolja és nem alkalmasak személyek azonosítására. Az oldal böngészésével beleegyezel ezek használatába.
Adatkezelési tájékoztatónkat ITT tudod elolvasni.

 
Termékek Menü
Itt jársz éppen: > Kezdőlap >

Az első hét

Az első hét

Giuseppe
2020. 03. 26. 17:31:00
Az első hét


A postás már nem kopog. Bár a roletta le van eresztve mégis látszik, hogy van valaki (én) a boltban. De ő nem kopog, nem próbál bejönni, bedobja a levelet a postaládába. Ott fogom hagyni pár napig „pihentetni”, tuti valami számla.

Már egy jó hete zártuk be a boltot, mondhatnám, hogy "beálltunk" az új ritmusra.
Megtartottam a reggeli ébresztő óra csörgését, a szokásos időben indulok. Igaz már csak autóval, mert a tömegközlekedés március eleje óta tabutéma. Megfigyeltem, hogy a szomszédokkal már nem futunk össze, nem találkozunk a lépcsőházban, lehet mindenki figyeli a hangokat mielőtt kinyitná az ajtót. A latex kesztyű felkerül, nem idegen számomra, hiszen mindig használtam, amikor friss árut csomagoltam a boltban. Postaláda, szemetes kuka, ajtónyitó gomb, fogantyú, kesztyű az utcai szemetesbe.

Nagyon kevés autó közlekedik, ezt beírom az igazán karcsú jó dolgok listájára.
Parkolás, érintésmentes kapunyitás proxyval, könyök a kapura, kiriasztás, belépés, fertőtlenítő kézmosás.
A Staying alive vagy I will survive számokat nem tartom aktuálisnak, így inkább a Volare meg Azzurro hangzik el kézmosás „indulónak”.

Megnézem a rendeléseket, közben a munkatársam bejelentkezik, messenger-en kávézunk.
Tesszük a dolgunkat, a rendeléseket összerakom, a közben elkészült számlákat meg futár címkéket kinyomtatom. Ma kevés rendelés jött, korán „végeztünk”. Szólok Vilinek, hogy jöhet majd a dobozokért. Jöhet a következő kávé is. Levelezünk, papírokat rendezgetek, a haverom hív, csak azért, hogy tartsuk egymásban a lelket. Szivárog rendesen mindenkinél, de nem mondjuk ki.

Vili csenget, az udvarban találkozunk, szigorúan tartjuk a távolságot. A dobozokat már kiraktam neki egy raklapra, hogy ne kelljen beengedni se a boltba, se a raktárba. A dobozok elindulnak. Holnap már meg is érkeznek.
Csönget valaki a kaputelefonon: „Igen, zárva vagyunk. Nem, sajnos, nem tudom kiszolgálni. Igen, a webshop működik. Köszönöm! Viszlát”
Hm... azt mondtam viszlát... Teljesen szürreális.

Melegítek otthonról hozott kaját, megebédelek. Jöhet a harmadik kávé, utána pedig kikapcsolom a gépet, mert minek menjen.
Munkatársam is visszajön az „ebédszünetből”, beszélünk, megszervezzük a munkát, a webshopra fókuszálunk. Nem, nem sietünk sehova, hosszú menet lesz ez. Inkább lassan, de alaposan dolgozzunk, át fogunk nézni minden egyes terméket, sokat újra lefotózni, új funkciókat beiktatni, szóval fejleszteni fogunk. Kell a perspektíva meg a feladat.

Nézem az üresedő polcokat, úgy döntöttem nem töltöm fel újra, nem fog ide jönni senki egy darabig.

Vége a munkanapnak, bezárok mindent. Érintésmentes kivonulás, autóba be, vezetés, autóba ki, érintésmentes bevonulás, fertőtlenítő kézmosás, otthoni csend. Ma sem találkoztam senkivel, ma sem láttam embert 30 másodpercnél többet és 2-3 méter távolságból, ma sem fogtam kezet baráttal.
Ezt a rendszert egyelőre tudjuk tartani, ennek is örülni kell.

#maradjotthon #staysafe #stayhome

Tartalomhoz tartozó címkék: Híreink